Útja a segítő pálya felé egészen fiatalon indult. A cserkészetben megtapasztalta, milyen érzés közösséget szervezni, gyerekekkel foglalkozni, és milyen erőt ad, ha figyelünk egymásra. Itt született meg benne a vágy, hogy emberekkel szeretne dolgozni, de a pontos irányt még keresgélte. Egy ideig elveszettnek érezte magát a lehetőségek sokaságában, mígnem a pszichológia tűnt számára a legizgalmasabbnak. Bátorságot gyűjtött, és jelentkezett a Babes-Bolyai Tudományegyetemre.

Az alapképzés után az ELTE-n folytatta képzését mesterszakon, amit 2022-ben fejezett be. Pályája során mindig olyan helyeken dolgozott, ahol közvetlenül érezhette, hogy munkája hatással van másokra. Előbb családsegítőben, ma pedig a Nagykőrösi Rehabilitációs Szakkórház Mozgásszervi és Kardiológiai Rehabilitációs Osztályán segíti pszichológusként a pácienseket abban, hogy a testi felépülés mellett lelkileg is megerősödjenek, és visszanyerjék önbizalmukat.

Különösen hálás azoknak a tanárainak és kollégáinak, akik az útja elején példát mutattak neki. Dr. Vargha Jenő és Dr. Kálcza-Jánosi Kinga voltak azok, akiktől megtanulta, hogyan lehet a szakmai tudást hitelesen összekapcsolni az emberi jelenléttel és méltósággal. 

Életének fontos támogató pillére a felesége, akivel két éve házasodtak össze. Benne nemcsak a mindennapokban talált társat, de a szakmai döntéseknél is biztos támaszként számíthat rá. Ott volt vele az egyetemi évek elején, és ma is mellette áll, ha új képzésről, munkahelyváltásról vagy költözésről van szó. Szerencsére a szakmai közösségeiben is meg tudja találni a biztonságot adó, támogató hátteret, ezek a támogató közegek elengedhetetlenek ahhoz, hogy ő maga is kísérni tudja a klienseit.

Amikor nem dolgozik, a természetben töltődik fel. A túrázás és futás mellett gitározik és énekel. A zene és a mozgás segítik abban, hogy kiegyensúlyozott maradjon és a munkájában teljes figyelemmel tudjon jelen lenni.

Legnagyobb szakmai sikereinek azt tartja, amikor egy-egy volt kliens visszajelez, elmondja vagy megírja, hogyan sikerült továbblépnie, miben változott az élete a közös munka hatására. Ezek az apró, de annál jelentősebb pillanatok jelentik számára a valódi megerősítést, hogy jó úton jár.

Szakmai hitvallása egyszerű és mély: a segítés számára kísérést jelent. Nem megoldani akarja mások helyett a nehézségeket, hanem ott lenni velük, amíg újra meg nem találják a hitet önmagukban.

A fiatal pályakezdőknek azt üzeni, hogy ne féljenek, ha néha kevésnek érzik magukat, nem kell mindennel egyedül megbirkózni. Fontos támaszt keresni egymásban és a szakmai közösségekben, és folyamatosan mélyíteni az önismeretet. A tapasztalatszerzés, önkéntesség és a módszertani fejlődés mind olyan lépések, amelyek megerősítik a segítő szakembert, és közelebb visznek ahhoz, hogy valóban jelen tudjon lenni mások életében.

Jelölője írta róla: