A bocsánatkérés művészete: a hatékony konfliktuskezelés már gyermekkorban fejleszthető

Az őszinte bocsánatkérés, a jó konfliktuskezelés képessége fontos összetevő a közösségi élet szabályainak sokaságában, az oda vezető út azonban hosszú és rögös. Sokszor még felnőttként is ügyetlenek vagyunk a konfliktusok során összegyűrődött kapcsolataink kisimításában, a sérülések begyógyításában. Hermann-Kiss Fanni írása.

Az kétségtelen, hogy a bocsánatkérés által vagyunk képesek helyrehozni a társas kapcsolatainkban lévő repedéseket, és újjáépíteni a megroggyant bizalmat. Azonban azt is fontos szem előtt tartanunk, hogy a szívből jövő bocsánatkéréshez mindenképp szükség van a saját érzéseink felismerésére és kimutatására. Ahogy a másik helyzete és érzései iránti kíváncsiságra, az azokba való beleérző képesség kialakulására is. Mindez egy tanulási, szocializációs folyamat eredménye, ami azt is jelenti, hogy szülőként, pedagógusként tanítjuk is gyerekeinket e képesség megértésére és használatára.

A jó konfliktuskezelés akár a homokozóban is kezdődhet

Kisgyermekként számos helyzetben keveredhetünk konfliktusba, akár családtagokkal, akár kortársakkal. Ezek megoldásához és a közben bennünk keletkező nehéz érzések szabályozásához gyerekként viszont sokkal szerényebb eszköztárral rendelkezünk, mint felnőtt korunkban. 

Képzeljünk el egy tipikus jelenetet a játszótéren: óvodás gyerekünk boldogan játszik a homokozóban, amikor meglátja a mellette lévő gyerek kezében a legizgalmasabb tárgynak kinéző homokozó-szitát. Életkorából fakadóan még nem képes arra, hogy a kiszemelt tárgy megszerzésére irányuló vágyát gátolni tudja, így azonnal odanyúl érte és – felnőtt ítélettel élve – kitépi azt a másik gyerek kezéből, aki erre természetes reakcióként hatalmas sírásban tör ki.

A hatékony konfliktuskezelés már a homokozóban kezdődik.

Szülőként persze nem hagyhatjuk válasz nélkül ezt a viselkedést, mégsem mindegy hogyan reagálunk! Leginkább azzal segítünk gyerekünknek, ha kihangosítjuk neki saját érzéseit, majd megmutatjuk neki, hogyan tudja megvigasztalni a síró társát: “Látom, nagyon szerettél volna játszani azzal a szitával, de legközelebb kérd el a másiktóll a játékot, mert most ő szomorú, hogy elvetted tőle. Kérlek add vissza neki a szitát, és kérdezd meg, van-e kedve közösen homokozni veled, így a szitával is együtt játszhattok”. Ezzel mintát adunk a gyerekünknek a konfliktuskezelés fontosságára és módjára.

Hogyan segíthetünk gyermekünknek megtanulni a hatékony konfliktuskezelést és jóvátenni a hibát?

  1. Ismerjük el azokat a gyerekünk által érzett nehéz érzéseket, amik a káros viselkedéshez vezettek. Így azt üzenjük neki, hogy megértjük őt, ami már önmagában nyugalmat ébreszthet gyerekünkben.
  2. Mondjuk el az életkorához mérten azt, hogy mi volt a probléma a viselkedésével.
  3. Segítsünk módot találni a jóvátételre. Kérdezzük meg a gyerekünktől, hogy mit tehetünk azért, hogy a sértett fél jobban érezze magát.
  4. Találjunk ki olyan ötleteket, amikkel megelőzhető lesz, hogy megismétlődjön ez a viselkedés. Kérdezzük meg a gyerekünktől, hogyan segíthetnénk mi, vagy más felnőttek ebben.

Iskoláskorra már megy a beleérzés és átérzés is

Óvodáskorban a gyerekek nem képesek még arra, hogy minden viselkedésük előtt mérlegeljék a másik gyerek szempontjait, és nagyon nehezükre eshet a várakozás is egy számukra izgalmas játékra. Az iskolaérettség idejére már nyugodtabbak, érzelmileg kiegyensúlyozottabbak lesznek. Ekkora már a mások helyzetébe való beleérzés és átérzés képességében is fejlettebbek.

Az iskola kezdetére a gyerekek általában elsajátítják a közösségi élet alapvető szabályait. Így például a köszönést, vagy hogy elkérjék azt, amire szükségük van. Egyre jobban figyelnek a viselkedésük eredményére, így pedig képessé válnak az őszinte bocsánatkérésre, megbánásra is.

A társas készségek fejlesztése már óvodáskorban is fontos szempont. Ebben a versengés helyett az együttműködésre való nevelés a cél! Az önértékelés és önbizalom fejlesztése pedig lehetővé teszi azt, hogy a gyerek a saját érdekeiket is hatékonyabban tudja képviselni.

Ahogy ezek a képességek fejlődnek, hosszú távon a kortársak közötti konfliktusok mennyisége csökkenhet. Hiszen minél jobban képesek a gyerekek felismerni saját érzéseiket, felelősségüket, beleképzelni magukat a másik helyzetébe, annál jobban látják tetteik következményét is.

Így a bocsánatkérések során nagyobb hangsúlyt kaphat a jóvátétel, a másik kiengesztelése is. Ez pedig a sértett félnek is lehetőséget nyújt a megbocsátásra, egyben az őszinte, kölcsönösségen alapuló kapcsolatok kialakítására és fenntartására.

És hogy mi is számít jó bocsánatkérésnek? Arról cikkünk második részében olvashattok majd. Annyit elárulok, hogy nincs bennük “de”!

Hermann-Kiss Fanni
Pszichológus, komplex integratív gyermekkonzulens-jelölt

Hasznos lehet az ismerőseidnek is? Oszd meg!

Tetszett a cikk? Ezek is érdekelhetnek!

Kapcsolódó szolgáltatásaink