Bölcsibe megy a gyerek! Hogyan kezeljük az első nagy elválást?

Az elválás nehéz. És ez teljesen természetes!

A gyermekpszichológiában úgy tartjuk, hogy a gyermek számára a szülő jelenti a világot. Ez különösen csecsemő- és kisgyermekkorban igaz. Az első évek, a szülővel való kapcsolódás sok szempontból meghatározóak a gyermek életében, hiszen ez adja az alapvető biztonságérzetét is. Nem meglepő hát, hogy az elválás, az új közösségbe kerülés megváltoztatja a gyerek eddigi megszokott rutinját, és éppen ezért teljesen természetes, ha a bölcsőde első napjaiban sír, kapaszkodik, nem akarja elengedni a szülőt, vagy otthon érzékenyebbé, nyűgösebbé válik.

A sírás önmagában nem azt jelenti, hogy a gyermeknek rossz a bölcsődében, vagy hogy nem áll készen rá. Inkább azt mutatja, hogy nehéz számára az elválás, és még tanulja, hogyan kezelje az ezzel járó érzéseket. A kicsi fokozatosan tapasztalja meg, hogy anya vagy apa elmegy, de mindig vissza is jön! Ez az ismétlődő tapasztalat segít kialakítani egy újfajta belső biztonságot, vagyis azt a tudást, hogy az elválás nem végleges.

Szülői érzések az elválás körül

Sok szülőben merülhet fel az elválás miatt egy halom kérdés: Jól döntök? Nem túl korai? Vajon jól érzi majd magát? Nem fogja azt érezni, hogy magára hagyom? Ez nem a szülő bizonytalankodásáról szól, egyszerűen csak ez a váltás neki is változást jelent. És persze annak megélését is, hogy gyermeke egyre önállóbbá válik, új kapcsolatokat alakít ki, és már nem kizárólag a családi közegben mozog.Fontos kiemelnünk, hogy a bölcsőde nem jelenti azt, hogy a szülő kevésbé szeretné a gyermekét, vagy hogy elhagyja.

“A gyermek és a szülő közötti kötődés minőségét szerencsére közel sem az határozza meg, hogy a gyermek minden percét a szülővel tölti-e.”

Érdemes tudatosítani és elfogadni, hogy szülőként neked is nehéz lehet a beszoktatási időszak. Jó, ha az ezzel kapcsolatos érzéseidet kibeszélheted magadból valakivel, akiben megbízol, esetleg olyannal, aki már szintén átment ezen, vagy azokkal a szülőkkel, akik veled egyidőben szoktatják épp be a gyereküket.

De akár a naplóírás is jó módszer lehet, és persze az sem árt, ha előveszel valami olyan örömteli feladatot, amit régóta halasztgattál és időnként eltereled a figyelmed, miközben megszokod, hogy nem veled van a gyerek. (Igen, ilyenkor készülhet el a két éve halasztgatott családi fotóalbum!)

Ha pedig úgy érzed, a szorongás, vagy az egyéb nehéz érzések elhatalmasodnak rajtad és nem tudod, hogyan kezeld őket, akkor érdemes lehet pszichológus szakembert felkeresned.

Hogyan segíthet a szülő a gyermekének az elválás feldolgozásában?

1. Nevezd meg az érzéseit (és a sajátaidat is)!

Ahelyett, hogy azt mondod: „Ne sírj, nincs semmi baj!”, próbáld meg elfogadni, amit a gyermek érez. Például: „Látom, hogy most szomorú vagy, mert el kell válnunk. Nekem is nehéz most elválni tőled, mert nagyon szeretlek. De tudom, hogy itt szuper helyen és biztonságban vagy, és tudod, ebéd után visszajövök érted.” Ezzel a gyermekednek is segítesz megérteni, és elfogadni a saját érzéseit.

2. Legyen rövid és kiszámítható a búcsú!

A hosszú, bizonytalan búcsúzkodás sokszor mind a gyermek, mind a szülő számára nehezebbé teszi az elválást. Érdemes kialakítani egy egyszerű, mindig hasonló, úgynevezett búcsú rutint. Ez lehet egy ölelés, egy puszi, egy rövid mondat – majd indulás. Megfogalmazhatsz olyasmit, is, hogy: „Most elmegyek dolgozni, te pedig játszol egyet a bölcsiben. Ebéd és alvás után jövök érted.” A gyermek számára a kiszámíthatóság biztonságot jelent.

3. Mindig mondd el, mikor térsz vissza!

A kisgyermek még nem érzékeli pontosan az órákat és a hosszabb időtartamokat. Ezért érdemes az ő számára is értelmezhető,  hétköznapi tevékenységhez kötni a viszontlátást, például: alvás után találkozunk. Az is fontos, hogy lehetőség szerint mindig tartsd be, amit ígértél!

4. Adj teret a gyermek érzéseinek otthon is!

Előfordulhat, hogy a gyermek a bölcsődében viszonylag jól alkalmazkodik, otthon pedig nyűgösebb, sírósabb vagy bújósabb lesz. Ez sokszor azért van, mert a biztonságos otthoni közegben engedheti ki azokat az érzéseket, amelyeket napközben visszatartott. Ilyenkor sokat segíthet egy kis extra összebújás, közös játék, mese vagy egyszerűen az, hogy a szülő nyugodtan, elfogadóan van jelen.

+1. Kerüld az összehasonlítást!

A bölcsődébe minden kisgyermek máshogy, más tempóban illeszkedik be. Van, aki néhány nap alatt feloldódik, másnak hetekre van szüksége. Nem érdemes más gyerekekhez hasonlítani a sajátodat. A beszoktatás tempóját befolyásolhatja a gyermek temperamentuma, életkora, korábbi tapasztalatai és az aktuális élethelyzete is. Ne feledd, hogy a legfontosabb nem az, hogy minél gyorsabban abbahagyja a sírást, hanem az, hogy fokozatosan kialakuljon benne a bizalom: anya és apa elmegy, de visszajön, én pedig közben biztonságban vagyok, játszhatok, felfedezhetek az új dolgokat.

A bölcsőde fokozatosan egy újabb biztonságos világ lehet

A bölcsődekezdés nemcsak az elválásról szól. Gyermeked közben új kapcsolatokat alakít ki, megtanul alkalmazkodni egy közösséghez, önállóbbá válik, és egyre több olyan helyzettel találkozik, amelyben megtapasztalhatja a saját kompetenciáját. A változáshoz alkalmazkodni sokszor nehéz, de a szülő jelenléte, kiszámíthatósága a gyermekednek sokat segíthet abban, hogy megküzdjön a kihívással, és megszokja az új helyzetet.

A bölcsődébe lépés nem a szülővel való kötődés végét jelenti, hanem annak egy új szakaszát: a gyermek megtanulhat biztonságosan távolodni, miközben tudja, hogy van hova és kihez visszatérnie.

Budavári Eszter
Pedagógiai szakpszichológus