A Mindwell „MentalCare Awards” Gyermekpszichológus díj jelöltje

Oláh Andrea Boglárka

Pszichológus – Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat Záhonyi Tagintézménye

Már gyermekként kíváncsi figyelemmel fordult az emberek felé. Érdekelte, mi mozgatja őket belülről, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, mi rejlik a viselkedésük mögött. Kiskorában régész szeretett volna lenni, mert mindig vonzották a mélyben rejtőző titkok, a szimbólumok, a történetek titkos jelentései. Végül a „lélek régészete” felé vezetett az útja: a pszichológia lett az a terület, ahol igazán otthonra talált.

Gimnazistaként már egyértelmű volt számára, hogy a pszichológusi hivatás neki szól. Bár a vallás, a zene és a történelem is fontos szerepet játszott életében, a pszichológiában érezte meg azt a belső bizonyosságot, hogy rátalált a saját útjára. Egyetemi tanulmányait a Debreceni Egyetemen végezte: 2009-ben viselkedéselemzőként szerzett diplomát, majd 2011-ben egészségpszichológusként végzett, szakdolgozatát a vallás és a spiritualitás lelki egészségre gyakorolt hatásairól írta.

2012 óta pszichológusként dolgozik a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat Záhonyi Tagintézményében. Hazatért ahhoz a vidéki közeghez, ahonnan maga is származik, így a magyar–ukrán határhoz közeli településeken látja el szakfeladatait. Gyermekekkel és családjaikkal foglalkozik, nevelési tanácsadásban, szakértői bizottsági munkában és korai fejlesztésben. Ez utóbbi különösen közel áll a szívéhez: a sérült gyermekek és szüleik felé végzett szolgálat számára nem is munka, sokkal inkább hivatás és életfeladat.

Boglárka szakmai példaképei között ott vannak a szívvel-lélekkel dolgozó kollégák, Viktor Frankl és Edith Eva Eger is, de az utóbbi években leginkább Tapolyai Emőke klinikai és pásztorálpszichológus inspirálta. Ő mutatta meg számára, hogyan kapcsolható össze az Isten-ismeret és az önismeret, hogyan válhat a hit a terápiás munka kísérőjévé. Boglárka számára ugyanis a pszichológia és a spiritualitás sosem zárják ki egymást, inkább kiegészítik, gazdagítják a másik megértését.

Hitvallását Assisi Szent Ferenc szavaival foglalja össze: „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.” Hivatásában fontosnak tartja, hogy a kliensek felelősséget vállaljanak a saját életükért, mert így megtapasztalhatják: a sebzettségből is fakadhat erő, a hiányokból pedig új ajándékok születhetnek. Számára a pszichológia mindig a szolgálatról szól: jelen lenni, kísérni, eszközzé válni mások gyógyulásában.

Saját életében is fordulópont volt, amikor ráébredt: különleges kapcsolata az eltérő fejlődésű gyermekekkel nem véletlen, hanem személyes érintettségből fakad. Ez a felismerés nem teherként, hanem ajándékként érkezett hozzá, és azóta is így segít a családoknak: azt szeretné megláttatni velük, hogy gyermekük érték és lehetőség. Rendszeresen tart előadásokat a „sebzettségből gyógyulás” témájában, és szülőklubokban is kíséri a hozzá fordulókat.

Legemlékezetesebb szakmai élményei közé tartozik, amikor egy evészavarral küzdő lányt kísért végig a teljes mélységtől a gyógyulásig. Andrea számára ezek a történetek bizonyítják, hogy a legreménytelenebbnek látszó helyzetekben sem szabad elveszíteni a hitet. Meggyőződése, hogy a pszichológus legfontosabb eszköze a saját személyisége: önazonosnak, hitelesnek és taníthatónak maradni, hogy a kliensek is megtalálhassák a saját gyógyulásuk útját.

Andrea számára a pszichológusi pálya kiváltság. Úgy érzi, minden nap ajándék, amikor részese lehet annak, hogy egy gyermek vagy egy szülő rátalál a saját erejére. És tudja: nem minden seb gyógyul be, de a hiányokkal együtt is lehet teljesebb, értékesebb életet élni.

Jelölője írta róla: 

“Kitűnik azzal is, hogy részletesen elmagyarázza a szülők számára a vizsgálatának eredményét, javaslatokkal él a gyermekek intellektuális képességének fejleszthetőségével kapcsolatban. Minden egyes esetet sajátjának érez.”