Így barátkozunk mi! – A Barátság világnapja margójára

Gyakran mondjuk, hogy a barátok a választott családtagjaik. De hányféle barátsághoz lehet szerencsénk egy emberi életút során? És hogyan néznek ki a barátságok a különféle életkorokban? Július 30-án, a Barátság világnapján olvassátok el Pollák Éva írását az emberek közötti egyik legfontosabb kapcsolódásról!

Az első baráti viszonyok

Talán az óvodás barátságok az elsők, amikről emlékeink vannak. Nekem például a zöld mászóka, vagy a pillanat, amikor a hintában Julcsi és én is felálltunk és úgy hajtottuk.

Ebben a korban még bárkivel, bárhol és bármikor összebarátkozunk, hiszen a játék univerzális nyelven keresztül kapcsolódunk egymáshoz. Így nem baj, ha a nyaraláson a másik gyerek valami számunkra egészen idegen hangzású nyelvet használ, amiből egy szót sem értünk. Kézzel-lábbal, kacagással akkor is megértjük egymást!

Barátság az iskolában

Kisiskoláskorban aztán új korszakba lépünk. Már izgulunk, esetleg szorongunk, hogy a nekünk szimpatikus gyerek vajon akar-e a barátunk lenni? És mi van, ha nincs legjobb barátunk? Mi történik, ha inkább csoportban szeretünk játszani?

barátság, barát, kapcsolat, kapcsolódás, baráti társaság, barátság világnapja, pszichológia, pszichológus, pollák éva, gyerek, gyerekkor, gyermek, gyermekkor, gyerekkori barát, gyermekkori barát

Az is feszítő kérdés lehet, hogyan hat a barátkozások alakulására, ha fiúként pont nem szeretnénk focizni, mert a könyvek jobban érdekelnek? És mi van, ha Viki és Mimi, akikkel össze voltunk nőve, egyszer csak összezárnak, és mi kívül rekedünk? Megvéd-e a barátunk, ha az udvaron a többiek piszkálnak? Mit szólnak az osztályban, ha lány létemre a rettegett bűnös fiúval haverkodom – aki mellesleg szent esküt tett, hogy mindentől megvéd, amíg a bátyám külföldön van? És akiről mindenki azt hiszi, hogy egy bully, egy bántalmazó, csak én nem?

Mennyi érzékeny helyzet és nehéz kérdés! Mennyi módja a barátságok definiálásának, meghatározásának, próbára tételének!

Nem is barátságok, szövetségek!

Aztán épp mire újra megszoktuk volna, hogy kialakulhatnak barátságok az ellenkező nem tagjai között, egyszer csak beindulnak a hormonok és mindent összekavarnak. Majd ebben az összekutyult állapotban belépünk a középiskola kapuján, ahol megint új és kicsit talán más barátságok alakulnak.

Hirtelen különösen fontossá válik a népszerűség, a kinézet, a hobbi, a zenei ízlés. Klikkek alakulhatnak ki, és a körön kívül-körön belül levés talán sosem olyan fontos, mint ekkor. Ezek a barátkozások – és ha a kamaszkorba átlépést túlélte néhány kisgyermekkori barátságunk, akkor azok is – már elkísérnek a mérföldkövek világába. A barátnő, akinek elmeséltük az első csókot, a haver, aki addig biztatott, amíg meg nem mertük szólítani a lányt, aki ezer éve tetszett, a házibulik, az első határfeszegetések, az első haveros-barátnős nyaralások kora ez.

És máris elérünk az egyetemi évekhez, a fiatal felnőtt korhoz. Hirtelen szélesre tárjuk a világ kapuit, már a jövőt tervezzük együtt. Könyvtárazás, egyetemi bulik, kávézós reggelik, vizsgaidőszaki maratoni együtt-tanulások, vagy épp elmagányosodások. Utazós, bulizós, vagy dolgozós nyarak, az első munkatapasztalatok, kollégium, Erasmus. Mennyi élmény, mennyi sok össze- és szétkapcsolódás.

Életre szóló és elillanó barátságok

Vannak barátságaink, amik egy életen át elkísérnek. Ilyen barátom Gabi, aki a szomszédban lakott és együtt játszottunk a babaházzal. Gabi, aki eltűnt, amikor elköltöztünk, majd újra felbukkant a gimiben. Gabi, akivel a kapcsolat egyetem alatt kicsit szétesett, de akivel végig kísértük egymást a házasságkötéseink felé, majd a gyerekvállaláshoz vezető úton. Akivel az anyaság első kritikus éveiben bármikor elérhettük egymást, ha épp elbizonytalanodtunk, elfáradtunk, vagy csak egy jó szóra vágytunk.

Vannak barátságok, amik egy-egy életszakaszra vannak hitelesítve. A legjobb barátunk az Erasmus alatt, az egyetemista pasink, csajunk baráti köre, ami egy időre kicsit a miénk is volt. Csak hát elmaradtak a szakítással.

Vannak barátságok, amelyek egy-egy szerepünk mentén szegődnek mellénk. Ilyen a homokozó partján meglelt anya-barátnő, vagy a gyerekzsúron, meccseken kialakult apa-haverság.

Vannak időszakok, amik próbára teszik a barátságokat. Költözések, őrült ellepett-a-munka időszakok, lombikozás, a gyerekek érkezése gyors egymásutánban, és így tovább.

És vannak barátságaink, amik hamar véget érnek, mert néha az élet törékenysége közbeszól.

Mégis barátságainkban mindig megmerítkezünk, megpihenünk. Antoine de Saint-Exupéry, A kis hercegben így fogalmaz:

„A barát egyetlen ember, aki megérthet téged anélkül, hogy magyaráznod kéne magad neki.”

Milyen gyönyörűen fejezi ki a barátság lényegét! A barátok olyan emberek, akik – az aktuális itt-és-mostban – megértik és elfogadják egymást.

Ünnepeljük hát a régi, az új, a felszínes, a mély, az átmeneti, az állandó, a komoly, a vicces, a felszabadult barátságainkat! Emlékezzünk: a barátság a lelkünk növénye, amit ha jól ápolunk, hosszan virágzik.

Pollák Éva
Szakmai vezető, tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta

Tetszett a cikk? Ezek is érdekelhetnek!

apa válság 01
mentális egészség alapjai 01 pszichológus budapest

Kapcsolódó szolgáltatásaink