Képernyőidő nyáron: unalom, digitális eszközök és egyensúly

Nyáron valóban mások a körülmények

Tudtad, hogy a tanév és a nyári szünet idegrendszeri szempontból két eltérő működési módot jelent?  Tanév közben a gyerekek jelentős külső struktúrában élnek: iskola, órarend, feladatok, korai kelés, szervezett programok. Nyáron ezeknek nagy része eltűnik a gyerekek mindennapjaiból. 

Ugyanakkor digitális eszközök természetes módon kerülnek elő, hiszen gyorsan elérhetőek, szórakoztatóak és sokszor társas kapcsolódást is jelentenek, különösen a nagyobb gyerekek és kamaszok esetében. Így a nyári képernyőidő kérdése nem pusztán arról szól, hogy mennyi időt engedünk, hanem arról is, milyen funkciót tölt be életünkben a digitális jelenlét.

Az unalom nem ellenség

A szülői aggodalmak egyik központi eleme az unalom. Sok családban az unatkozás gyors megoldást igénylő problémának tűnik. Ha a gyerek unatkozik, automatikusan keresünk számára programot, elfoglaltságot, vagy – sokszor – egy képernyőt.

Pedig pszichológiai szempontból az unalom kifejezetten hasznos is lehet. Az unalom egyfajta átmeneti állapot, amelyben az idegrendszer még nem találta meg, mivel foglalkozzon. Ez kényelmetlen lehet, különösen olyan világban, ahol azonnali ingerhez szoktunk, de éppen ebből születik meg aztán a kreativitás, az önálló játék vagy a problémamegoldás.

Ha minden unalmas pillanatot automatikusan digitális ingerrel töltünk ki, kevesebb lehetőség marad arra, hogy a gyerek megtapasztalja, képes maga is alakítani a saját idejét.

Nem mindegy, hogy passzív vagy aktív képernyőidőről van szó!

Bár sokakból, főként az idősebb generációban, ellenállást vált ki, de tény: a digitális eszközök ma már a gyerekek társas és kulturális világának részei. A videójáték, az online kommunikáció vagy egy közösen nézett sorozat is lehet kapcsolódási pont, főként a kamaszok számára.

Pszichológiai szempontból érdemes különbséget tenni passzív fogyasztás és aktív részvétel, valamint társas vagy egyedüli használat között.  Például ha egy kamasz online beszélget a barátaival, vagy kreatív tartalmat készít, az nem ugyanaz, mint amikor órákon át céltalanul görget. Ugyanígy az sem mindegy, hogy a képernyőidő egy a sok nyári tevékenység közül, vagy gyakorlatilag az egyetlen.

Kell-e lazítani nyáron a képernyőidő szabályokon?

Jogos lehet a kérdés: ha szünet van, nem az a természetes, hogy a képernyőidő is több? Persze fontos a rugalmasság: pszichológiai kutatások azt találták, hogy sokkal fontosabb a “miként” és a “mikor” kérdésére koncentrálni, mintsem arra, hogy pontosan mennyi időt engedélyezünk a gyermeknek a kütyüzésre. Tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:

• Van-e offline program és mozgás is a napban?
• Nem megy-e a képernyőidő az alvás vagy a társas kapcsolatok rovására?
• Tud-e a gyerek mással is foglalkozni, vagy kizárólag a digitális inger köti le?

A cél az egyensúly: tölthet a gyermek több időt online – a neki megfelelő tartalmat fogyasztva -, ha ez nem befolyásolja negatívan a mindennapjait, fontos szükségleteit, és kellő arányban kiegészítjük offline tevékenységekkel.

Nem tökéletes szabályok kellenek, hanem működő keretek!

Lehet, hogy nyáron valóban más szabályok működnek jól, mint tanév közben. És ez nem jelenti azt, hogy következetlenek lennénk szülőként. 

Gondoljuk át a digitális világgal való viszonyunkat, mire használjuk, mi a célunk vele, mit ad számunkra. Találjunk mellé olyan offline tevékenységeket is, amiket a gyermek élvez, vagy akár a kortársaival is csinálhat.

Ha pedig jön az unalom, akkor se ijedjünk meg és szaladjunk a telefonért, tabletért. Hagyjuk szárnyalni a gyermek kreativitását, semmi gond nem lesz abból, ha nem kap egyből digitális ingereket, sőt! Sokszor az unalomból születnek a legjobb nyári emlékek.

Budavári Eszter
Pedagógiai szakpszichológus