Különböző igényű gyerekek: hogyan találjuk meg az egyensúlyt nyáron?

Nem ritka, hogy míg az egyik gyerek állandó mozgásban van, a másik lassabban ébred, nehezebben vált tevékenységet. A nagyobb önállóságra vágyik, a kisebb pedig még szívesen bújna oda mesét hallgatni. A szülő pedig könnyen úgy érezheti, hogy bármit választ, valaki biztosan csalódott lesz. Mégis hogyan található meg ilyenkor az egészséges egyensúly?

Kell mindig a kompromisszum?

A testvérek közötti különbségek és a különböző igények természetesek, hiszen mindenki különböző személyiség. Van, akit feltölt a társaság és az élmények sokasága. Másnak ugyanennyi inger már kimerítő. Van, aki szeret előre tervezni, más inkább sodródik az eseményekkel. Egyik gyereknek egy zsúfolt strand a nyár csúcspontja, a másiknak inkább egy csendes délután a kertben. A nehézséget legtöbbször az okozza, hogy a családtagok különböző igényei egyszerre jelennek meg. Sok szülő úgy érzi, az a feladata, hogy olyan megoldást találjon, amellyel mindenki egyformán elégedett. Ám a valóságban ez ritkán sikerül – és nem is feltétlenül ez lenne a cél!

A családi élet egyik fontos tanulási folyamata éppen az, hogy megtapasztaljuk: néha az én igényem kerül előtérbe, máskor a testvéremé. 

Nem azért, mert egyikünk fontosabb a másiknál, hanem mert egy közösségben élünk, ahol időnként alkalmazkodnunk kell egymáshoz. A gyerekeknek nem arra van szükségük, hogy mindig minden kívánságuk teljesüljön, hanem, hogy azt érezzék, a szükségleteiket észre- és komolyan veszik. Mert nagy különbség van aközött, hogy valaki nem kapja meg, amit szeretne és aközött, hogy úgy érzi, senki sem érti meg!

A testvérek közötti igazságosság nem mindig jelenti azt, hogy mindenből ugyanannyi jut.

Lehet, hogy a kisebbnek még szüksége van délutáni pihenésre, míg a nagyobb addig elmehet a barátaival. A pszichológiában ezt gyakran a méltányosság szemléletének nevezik: nem ugyanazt adjuk mindenkinek, hanem azt, amire az adott helyzetben szüksége van.

Hogyan lehet a különböző igényeket jól összehangolni?

1. Ne egy egész napban gondolkodjunk!

Sokkal könnyebb összehangolni a különböző igényeket, ha a napot kisebb egységekre bontjuk. Délelőtt lehet például a mozgásé és a közös programé a főszerep, délután pedig mindenki tölthet egy kis időt a saját kedvenc elfoglaltságával – akár egyedül, csendben is. Nem kell minden programnak mindenkinek megfelelnie.

2. Adjunk nevet a különböző igényeknek!

Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Már megint hisztizel!”, próbáljuk megfogalmazni, mi lehet a háttérben. Például: „Úgy látom, te most nagyon szeretnél emberek között lenni.”.  A nagyobb gyermekektől akár meg is kérdezhetjük, mit szeretnének, és a lehetőségekhez mérten erre reagálhatunk.

Érdemes türelemmel, a gyermek számára érthető módon kommunikálni akkor is, ha az ő kívánsága éppen nem tud teljesülni, például: “Úgy látom, hogy neked most inkább csendre lenne a szükséged, de most még nem tudunk hazamenni. Ha végeztünk a bevásárlással, utána egyből indulunk és otthon olvashatsz.” Amikor a  gyerekek azt érzik, hogy megértjük őket, könnyebben elfogadják azt is, ha nem az történik, amit eredetileg szerettek volna.

3. Ne féljünk külön utakat választani!

Sok családban él az a kimondatlan elvárás, hogy nyáron mindent együtt kell csinálni. Pedig ez a szemlélet akár még több felesleges konfliktust és frusztrált helyzetet eredményezhet. Ha van rá lehetőség, az egyik szülő elmehet a nagyobbal kerékpározni, míg a másik otthon marad a kisebbel. Ha egyedül vagyunk a gyerekekkel, akkor is megoldás lehet, hogy egy program, vagy tevékenység csak az egyiküknek szól, másnap pedig a másik választhat.

Ugyanígy fontos, hogy mindenkinek legyen saját ideje. Ez jelentheti azt is, hogy van lehetőség egy kicsit akár egyedül elvonulni, játszani, olvasni. Ez kimondottan hasznos lehet az idegrendszer megnyugtatásában, a lemerült elemek újratöltésében.

Vagy akár úgy is megvalósulhat, hogy az egyik-másik szülő külön-külön tölt időt a gyerekekkel. Már heti fél óra külön töltött idő – egy közös fagylaltozás, társasjáték vagy séta – is erősíti azt az érzést, hogy a szülő látja és érti őket egyénileg is. A gyerekek sokszor nem azért veszekednek, mert ugyanazt akarják, hanem mert szeretnék érezni, hogy ők is fontosak.

És mi van a szülő igényeivel?

Miközben a gyerekek különböző igényeit próbáljuk összehangolni, könnyen megfeledkezünk arról, hogy a szülőnek is vannak szükségletei. Pedig ezek ugyanúgy számítanak és ugyanúgy fontosak! És az is előfordulhat, hogy ezek is különböző igénynek minősülnek. Ám ha egész nap csak alkalmazkodunk, miközben folyamatosan háttérbe szorítjuk a saját igényeinket, előbb-utóbb elfogyhat a türelmünk is.

Budavári Eszter
Pedagógiai szakpszichológus