Mentális Egészség Világnapja: mikor kérdezted meg utoljára magadtól, hogy vagy?

Miért fontos odafigyelni a mentális egészségünkre?

A mai világban különösen könnyű úgy élni, hogy közben szinte észre sem vesszük, mennyire kimerültünk és ez mennyire negatívan hat a mentális egészségünkre . Reggeltől estig feladatok, határidők, értesítések és elvárások vesznek körül bennünket. Sokszor már az is teljesítménynek számít, ha mindent „valahogy megoldunk”. Bár látszólag tesszük a dolgunkat, belül pedig egyre fáradtabbá, ingerlékenyebbé vagy éppen közönyösebbé válunk.

A mentális egészség egyik fontos sajátossága, hogy nem állandó állapot. Ahogyan a fizikai közérzetünk is változik, úgy a lelki egyensúlyunk és a mentális egészségünk is folyamatosan alakul. Vannak időszakok, amikor energikusnak, magabiztosnak és kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat, máskor pedig nehezebben kelünk fel reggel, hamarabb elveszítjük a türelmünket, vagy úgy érezzük, túl sok minden történik egyszerre.

Ezek az időszakok önmagukban nem jelentik azt, hogy valami baj van velünk. Inkább azt jelzik, hogy érdemes figyelni magunkra és a saját mentális egészségünkre.

Sokáig tartotta magát az a gondolat, hogy az erős ember nem panaszkodik, mindent kibír, és segítség nélkül oldja meg a problémáit. Ma már egyre inkább tisztában vagyunk vele, hogy bátorság és erő annak kimondásához kell: most nehéz. Hogy segítségre van szükségünk. Vagy hogy megengedjük magunknak a pihenést. Vagy egyszerűen csak azt, hogy ne legyünk minden pillanatban produktívak.

Mit tehetünk magunkért, a saját mentális egészségünkért?

A lelki jóllét és a stabil mentális egészség szempontjából különösen fontos az önmagunkhoz való viszonyunk. Gyakran sokkal szigorúbban beszélünk magunkkal, mint ahogyan egy számunkra fontos személlyel tennénk.

Hibázunk, és rögtön azt mondjuk magunknak, hogy ügyetlenek vagyunk. Elfáradunk, és lustasággal vádoljuk magunkat. Nem sikerül minden tervünk, és úgy érezzük, kudarcot vallottunk. Pedig a hibázás, a bizonytalanság és a nehéz időszakok az emberi élet természetes részei.

Legyünk türelmesek, megértőek önmagunkkal szemben is! Egy támogató mondat sokkal inkább segít nekünk a nehézséggel való megküzdésben.

A hétköznapi rohanásban könnyen eltávolodhatunk saját érzéseinktől. Sokszor csak akkor vesszük észre a feszültséget, amikor már fejfájásban, alvászavarban, állandó ingerlékenységben vagy teljes kimerültségben jelentkezik.

Érdemes néha megállni, és feltenni magunknak néhány egyszerű kérdést: Hogy érzem magam most? Mire lenne most szükségem? Mikor pihentem utoljára úgy, hogy közben nem éreztem bűntudatot? Van-e valaki, akivel őszintén beszélhetek arról, ami bennem történik? A válaszok segíthetnek rátalálni valódi szükségleteinkre.

A mentális egészség megőrzéséhez akár egész apró szokások is elegendőek. Egy őszinte beszélgetés, néhány perc csend, egy nyugodt séta, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás. A listát még hosszan folytathatnánk – találjuk meg azt, ami minket feltölt és tegyük rendszeressé a mindennapokban!

De különösen fontos szerepe van az emberi kapcsolatoknak is. Keressük olyan személyeknek a társaságát, akikkel igazán önmagunk lehetünk, hiszen nem kell mindig erősnek, vidámnak vagy sikeresnek látszani – és tapasztaljuk meg, ez mennyire felszabadító! Egy támogató kapcsolatban megengedhetjük magunknak a bizonytalanságot is.

Ha pedig úgy érzed, hogy a nehézségek túl nagy súllyal nehezednek rád, egyedül már nehéz cipelni őket, akkor érdemes akár pszichológus szakember segítségét kérned. Ez nem gyengeség, hanem egy fontos lépés a mentális egészségünk megőrzése, visszanyerése felé! Mindannyiunk életében lehetnek időszakok, amikor szükségünk van valakire, aki meghallgat, támogat, vagy segít más szemszögből látni a helyzetünket.

A Mentális Egészség Világnapja valójában arra hívja fel a figyelmünket, hogy a lelki egészség nem luxus, és nem olyan dolog, amellyel csak akkor kell foglalkozni, amikor már komoly problémát tapasztalunk! A megelőzés, az önismeret és a mindennapi önmagunkra figyelés legalább olyan fontos, mint az, hogy időben szakemberhez forduljunk, ha szükségünk van rá. Álljunk meg és kérdezzük meg magunktól őszintén: Hogy vagyok?

Talán ez az egyszerű kérdés az egyik legfontosabb lépés lehet afelé, hogy ne csak túléljük a mindennapokat, hanem valóban meg is éljük őket.

Budavári Eszter

Pedagógiai szakpszichológus