Gonda Xénia

A Mindwell „MentalCare Awards” Kutatás és edukációs díj jelöltje

Dr. Gonda Xénia

Klinikai szakpszichológus, SOTE Pszichológia Tanszékének tanszékvezetője, habilitált egyetemi docens – Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika

Az emberi elme számára sosem pusztán tanulmányi téma volt, sokkal inkább végtelen felfedezőút. Már az első egyetemi évei alatt lenyűgözte, milyen gazdag és egyedi mintázatokat hoz létre az agyunk a gondolatainkban, a személyiségünkben, a viselkedésünkben, és igen, még a betegségeinkben is. Nem elégszik meg azzal, hogy megértse a folyamatokat, arra törekszik, hogy másoknak is segítsen átlátni a saját történetüket, és esélyt kapjanak a gyógyulásra, fejlődésre.

Pályája során végigkísérte a pszichiátriai intézményrendszer átalakulását: az OPNI bezárásától a Kútvölgyi Klinikai Tömbbe költözésen át a Szent Rókus Klinikai Tömbbe való beolvadásig. Ma a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyik vezető szakembere, habilitált docens, aki a pszichológus csapat munkáját irányítja. 2024 decemberében a Klinikai Pszichológia Tanszék vezetője lett, ahol az oktatás mellett a szakrendelés működéséért is felel. Emellett tagja a NAP 3.0 – Neuropszichofarmakológia Kutatócsoportnak, ahol évek óta a gyógyszerhatástani kutatásokban vesz részt.

Az oktatás különösen közel áll hozzá: azt vallja, hogy minden hallgatónak lehetőséget kell kapnia a saját útja megtalálására. Számára az az igazi siker, amikor egy-egy korábbi tanítványa visszatér, beszámol a munkájáról, és látszik rajta, mennyire értékes szakemberré vált. Ugyanilyen öröm minden olyan beteg, aki megtanul együtt élni a diagnózisával, visszanyeri az életkedvét, vagy éppen újra elhiszi, hogy képes megküzdeni a nehézségekkel.

Munkáját humorral és kitartással végzi, még akkor is, ha a szabadidő néha inkább csak vágy marad számára, mintsem valóság. Amikor mégis jut rá idő, szívesen olvas skandináv krimiket, és ha lehetősége van rá, utazik. A baglyok iránti mély rajongása pedig szép szimbóluma lehet annak a csendes figyelemnek és bölcsességnek, amivel a betegei felé is fordul.

Ars poeticája egyszerű és erőteljes: 

„Lehetőségeket teremtek: oktatóként a hallgatóim számára, klinikai szakpszichológusként a betegek számára, arra, hogy megértsék, mi történik velük, hogy képviseljem az ő oldalukat a pszichiátriai útjukon, és amennyit pszichológusként hozzá lehet tenni a gyógyulásukhoz, azt megtegyem.”

Úgy látja, a pszichológus munkája során sosincs olyan, hogy nincs több elsajátítandó. Minden egyes pácienssel ő maga is tanul, és ez a folyamat az, ami napról napra jobb szakemberré teszi.

Jelölője írta róla: 

“Kiemelkedő klinikai-betegellátó és tudományos munkássága mellett intenzíven vesz részt a graduális és posztgraduális oktatásban. Mindezeken túl nyitott, segítőkész, szerény személyiség.