Szabadság és szabályok: hogyan találjuk meg a nyári egyensúlyt gyerekekkel?

Miért van szükségük a gyerekeknek szabadságra és szabályokra is?

A nyár természetesen a fellélegzés időszaka. Végre kevesebb a rohanás, lazábbak lehetnek a keretek, több idő jut az együttlétre, a játékra, a spontaneitásra. A gyerekeknek nagyon is szükségük van arra, hogy legyenek olyan időszakok, amikor nem minden percük van előre megtervezve, amikor unatkozhatnak, próbálkozhatnak, hibázhatnak, és saját maguk találhatják ki, mivel töltsék a napjaikat.

Miközben azonban fellazulnak a hétköznapok, sok családban fokozatosan eltűnnek azok a kapaszkodók is, amelyek korábban észrevétlenül tartották össze a napokat. Egyre későbbre csúszik a lefekvés, kiszámíthatatlanná válnak az étkezések, több idő jut a képernyőkre, a gyerekek könnyebben túlpörögnek, a szülők türelme pedig egyre hamarabb elfogy. Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy a szabadságból lett túl sok, pedig sokkal inkább arról van szó, hogy elvesztek azok a keretek, amelyek biztonságot adtak a mindennapoknak.

A szabadság nem a szabályok hiánya

A gyerekek fejlődésével foglalkozó pszichológiai kutatások egyik fontos felismerése, hogy az önállóság nem abból születik, ha mindent rájuk hagyunk. A gyermekeknek ugyanis egyszerre van szükségük arra, hogy megtapasztalják a saját döntéseik erejét, kipróbálhassák magukat, és arra is, hogy az életkoruknak megfelelő biztonságos keretek vegyék körül őket. Azok a szülői működésmódok, amelyek egyszerre adnak választási lehetőséget, és biztosítanak kiszámítható kereteket, úgy tűnik, elősegítik a gyerekek jobb önszabályozását, és pozitívan hatnak a belső motivációjukra is.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a nyári szünetben is ugyanazokat a szabályokat kell fenntartani, mint iskolaidőben. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy legyenek olyan időszakok, amikor nem minden percük előre meghatározott, amikor unatkozhatnak, kitalálhatják saját játékaikat, és megtapasztalhatják az önállóság örömét.

A szabadság ugyanis fontos része annak, hogy a gyermek kompetensnek érezze magát. Persze a szabályok teljes hiánya sem feltétlenül felszabadító érzés. A kutatások szerint a gyerekek fejlődését az úgynevezett támogató struktúra segíti a legjobban. Ezek olyan keretek, amelyekben a gyermek érti az elvárásokat, miközben lehetősége van saját döntéseket hozni és felelősséget vállalni.

Rugalmas keretek rigid szabályok helyett

De mit jelent mindez a mindennapokban? Hogyan lehet úgy megtartani a kereteket a nyáron, hogy közben ne vegyük el a gyerekektől azt az élményt, amiért annyira várják a szünetet? Vegyünk példának egy kiskamaszokat nevelő családot:

1. Legyenek biztos pontok a napban
   A „csinálj, amit akarsz egész nap” helyett legyenek kiszámítható kapcsolódási pontok. Például mindenki együtt ebédel, kora este összeülünk társasozni stb.
2. Maradjon hely az unalomnak is
   Minden napban legyen egy idősáv, amikor a kiskamaszok tényleg azt csinálnak, amit akarnak (képernyőmentesen!). 
3. A szabályok legyenek előre megbeszéltek
   A képernyőhasználat például könnyen vitaforrás lehet. Ezért a család nyár elején közösen megbeszélheti, hogy a napi 10 perc segítség – például rendrakás vagy egy kisebb önálló feladat elvégzése – után jár a fél óra képernyőidő. Így a szabadság mellé felelősség is társul és a gyerekek tudják, mi mihez kapcsolódik.
4. Adjunk valódi választási lehetőséget
   A szülők nem döntik el mindenben, mi történjen. A gyerekek választhatnak például könyvet, amit elolvasnak, vagy azt, hogy mikor szeretnének időt szánni az olvasásra, barátokra, semmittevésre és így tovább.

A papírsárkány és a nyár szépsége is talán éppen a tökéletlenségében, alakíthatóságában rejlik. Nem baj, ha kicsit ferdén áll, ha néha kicsit igazítani kell rajta. Nem azért örülünk neki, mert hibátlanul repül, hanem mert együtt készítettük, és néha azért a magasba emelkedik.

Merj ezen a nyáron – vagy ami még hátra van belőle – egy kicsit többet – vagy épp kevesebbet – engedni. Hagyd, hogy a gyerekek néha unatkozzanak, addig nyűglődjenek, amíg megtalálják a saját megoldásaikat, miközben azért élvezik a nyári ritmust is. De tartsd a kezedben a zsinór másik végét: adj kapaszkodót, amikor szükségük van rá, aztán élvezd, amikor (f)elkapja őket egy-egy felszabadultabb pillanat.

Mert ezekben a pillanatokban láthatjuk őket igazán olyannak, amilyenek.  Amikor egyszerűen csak benne vannak valamiben a maguk kíváncsi, játékos, vagy épp komoly és analitikus természetességükkel. Talán ez az egyik legszebb dolog, amit a nyári szabadság adhat nekik és nekünk: a lehetőséget, hogy egy kicsit közelebb kerüljenek ahhoz, akik ők maguk valójában.

Pollák Éva
Szakmai vezető, tanácsadó szakpszichológus, pár-, és családterapeuta