Gyerekközpontú válás – Gyakorlati kérdések, amik a válófélben lévő szülőkben felmerülhetnek

Ha a szülőpár a közös gyermek érdekeit szem előtt tartva a gyerekközpontú válásra, az érzelmi biztonság megteremtésére és a szülői együttműködés megvalósítására törekszik, még akkor is felmerülhet egy sor olyan kérdés, ami tanácstalanságot, netán súrlódást szül. Mik lehetnek ezek és hogyan érdemes megoldani őket? Hermann-Kiss Fanni írása segíthet.

Hogyan lehet elmondani a válás tényét a gyermeknek?

Ideális esetben, amikor a szülők eljutnak odáig, hogy leüljenek a gyerekükkel a válás tényéről beszélni, addigra már eljutottak a helyzettel kapcsolatban az elfogadás szakaszába, és közös döntésként tudják felvállalni a válás tényét a gyerek előtt. Ez azt jelenti, hogy nincs bűnös és áldozat, győztes és vesztes ellentét közöttük, hanem két egyenrangú fél döntéséről van szó.

Ehhez elengedhetetlen, hogy a szülők először ketten üljenek le, és beszéljék meg a külön költözés és a kapcsolattartás menetét, szem előtt tartva az együttműködésre törekvő megoldásokat.

“Ki kell alakítaniuk egy közös, gyerekkel is megosztható narratívát arról, hogy mi történt, mi történik most, és mi fog történni a közeljövőben.”

Fontos, hogy tényszerűek legyenek! A gyereket nem a részletek érdeklik, hanem az, hogy hogyan fog alakulni az élete a válás után. Segítség tud lenni számára, ha konkrét kapaszkodókat kap: változik-e a napirendje, ki megy érte óvodába, iskolába, ki viszi edzésre, melyik szülő költözik el és hova, mennyi időt fog tölteni egyik és másik szülőnél, hogy fog kinézni az új otthona egyik és másik szülőnél.

Mindenképp hagyjanak a szülők elegendő időt erre a beszélgetésre! Ne akarjanak gyorsan túl lenni rajta, hiszen úgy nem lesz lehetősége a gyereknek feltenni a benne felmerülő kérdéseket, aggályokat. Akkor sem szabad megijedni a szülőnek, ha a gyerek nagyon szomorú lesz és sírásban tör ki, vagy ha dühében kiabálni kezd, esetleg úgy tesz, mintha nem is érdekelné az, amit a szülők elmondtak neki. Ezek mind természetes reakciók a gyerek részéről. Hiszen a válás tényével az ő addig kialakult világa szétesik, számára is hatalmas veszteség a válás.

Ám ha a szülők hitelesen tudják mutatni az együttműködésre való törekvésüket, kapaszkodókat adnak a gyereknek a jövőre nézve, és érzelmi biztonságot teremtenek, lehetőséget adnak neki a benne lévő érzések és gondolatok megélésére és kifejezésére, akkor a gyerek nem traumaként fogja megélni a válás tényét, hanem egy változásként.

Szempontok a kapcsolattartás kialakításához

Amikor a szülők kialakítják a válás utáni kapcsolattartás rendszerét, akkor egy stabil, kiszámítható, gyerek és szülők igényeit és szükségleteit is figyelembe vevő rendszert kell létrehozniuk. Ebben segítség lehet, ha figyelembe veszik a gyerek aktuális napirendjét, hiszen ezt nem célszerű nagyon megbolygatni a válás során. Fontos szempont lehet még, hogy hány éves a gyerek, milyen a szülő munkabeosztása, mennyire rugalmas a munkahelye.

gyermekközpontú válás, gyerekközpontú válás, válás, gyermekpszichológus, gyermeklélektan, krízis, család, apa, anya, szülő, trauma

Egy jól működő kapcsolattartási rendszer fenntartásában segíthet, ha a szülők megállapodnak olyan tágabb keretekben, amit mindketten elvárnak a gyerektől. Minden gyerek biztonságérzetének megteremtéséhez szükség van keretekre, szabályokra, amiken belül szabadon mozoghat. A válás után nem arra van szükség, hogy ugyanolyan nevelési elvekkel és szabályokkal találkozzon a gyerek a két szülőnél, de ha nincs megállapodás a tágabb keretekben, akkor hamar ki tud alakulni a “jó zsaru-rossz zsaru” helyzete. Ilyenkor pedig a nagyon engedékeny szülő hirtelen “baráti, bulizós szülő” szerepben találhatja magát, ami szülői szerepének hitelességét kérdőjelezheti meg.

Ilyen tágabb keret lehet például az, hogy mit csinálhat a gyerek a szabadidejében. Nem szerencsés, ha a kisiskolás gyerek az egyik szülőnél korlátlanul videojátékozhat, a másik szülő pedig teljesen megtiltja ezeket. Vagy ha a kamasz gyerek az egyik szülőnél minden nap késő estig lehet a barátokkal, a másik szülőnél pedig azonnal haza kell mennie iskola után.

Ha megoldható, akkor a szülők olyan kapcsolattartási rendszert alakítsanak ki, amiben mindkettőjüknél tud tölteni a gyerek hétköznapot és hétvégét is. Hiszen utóbbi leginkább a lazításról, pihenésről szól, míg előbbi a mindennapi feladatok elvégzéséről. Ha az egyik szülő csak a hétvégén tud időt tölteni gyermekével, akkor kevésbé tudja megtapasztalni a szülői szereppel járó feladatokat és felelősséget, amik hosszú távon akár csökkenthetik a szülői kompetencia érzését is.

sem szerencsés egy olyan felelősséggel megterhelni, hogy ő döntse el, mikor melyik szülőnél szeretne időt tölteni.

Számítsanak rá a szülők, hogy a gyereknek szüksége van egy “átállási időre” a két hely között. Ez járhat azzal is, hogy zaklatottan viselkedik az egyik szülőtől való megérkezés után, esetleg ingerült, szomorú vagy nagyon zárkózott lesz. Ilyenkor a gyerek egyrészt lehet szomorú az egyik szülőtől való búcsúzás miatt, miközben izgatott is a másik szülővel való találkozás öröme miatt.

Ráadásul a válás után közvetlenül azt is újraélheti ilyenkor, hogy szétvált a családja, ami felelevenítheti a veszteséghez tartozó szomorúságát is.

“Ez az “átállási időben” megvalósuló viselkedés nem a szülőnek szól, hanem a helyzetnek, és segítség lehet, ha időt adunk a gyereknek a valódi megérkezésre. Ilyenkor nagy szüksége van az elfogadásra és a türelemre!“

Mennyi idő alatt tudja feldolgozni a gyerek a válást?

Erre a kérdésre nem lehet konkrét időtartamot mondani! A veszteség feldolgozása függ az egyéni jellemzőitől, életkorától, szülei mentális jóllététől, és a válás minőségétől is. A veszteséggel kapcsolatos tünetek is egyediek lehetnek: míg az egyik gyerek inkább befelé fordul, addig a másik gyerek lehet, hogy romló iskolai teljesítménnyel vagy magatartási problémákkal üzeni azt, hogy nincs jól. Ezért is fontos, hogy a szülő érzelmi biztonságot nyújtva adjon teret arra, hogy a gyerek a maga idejében és módján tudja elmondani azt, hogy érzi magát.

A válással kapcsolatos veszteség hatékony feldolgozására utaló jelek is sokfélék lehetnek. Például a gyerek önbizalma kezd visszatérni, kezd hasonlóan viselkedni, mint a válás előtt. Lehet, hogy a tanulmányi eredménye is ugyanolyan szintű lesz, mint a válás előtt, vagyis leromlott eredménye javulni kezd, vagy túl jó eredmény után lazítani látja a gyereket. Ha voltak a magatartásával kapcsolatos problémák akár otthon, akár a nevelési intézményben, akkor ezek érezhetően és észrevehetően múlni kezdenek. Nincsenek rejtélyes betegségei, rosszullétei sem, ha eddig esetleg előfordultak volna. Ezek a változások azt üzenik, hogy a gyerek jó úton jár a veszteség feldolgozásában.

Egy válás minden résztvevőnek krízis és veszteség. Feldolgozásához pedig időre van szükség. Érdemes a gyermek érdekeit és szükségleteit szem előtt tartva kezelni a válást, ami azt jelenti, hogy a szülőnek továbbra is érzelmi biztonságot kell nyújtani számára, és törekedni kell a szülőtársi együttműködés kialakítására.

Ha ez megtörténik, akkor a gyermek rugalmasan fel tudja dolgozni a válással járó veszteséget, és ki tud alakulni két hely, ahol otthon érzi magát. Emellett fontos, hogy a szülő kövesse nyomon saját érzéseit, gondolatait, és gyakran tegye fel magának a kérdést, hogy amit éppen tesz, vagy tervez, az a gyerek érdekét szolgálja-e. Ha a veszteség feldolgozásában segítségre van szüksége, akkor ne szégyellje azt kérni, hiszen csak akkor tud szülőként biztonságot nyújtani a gyereknek, ha ő is eljut az elfogadás fázisába.

Hermann-Kiss Fanni
Pszichológus, komplex integratív gyermekkonzulens-jelölt

Tetszett a cikk? Ezek is érdekelhetnek!

szakítás párkapcsolat összetört szív
Szenvedésnyomás - mi ez, és hogyan kérhetsz segítséget még előtte?

Kapcsolódó szolgáltatásaink