Kevesebb iskola, több képernyő, elhanyagolt személyes kapcsolódás: így hat a hosszú nyári szünet a gyerekek mentális jóllétére a szakértők szerint

A Mindwell Pszichológiai Központ szakértői szerint a nyári szünet akkor támogatja igazán a gyerekek lelki jóllétét, ha nem válik teljesítményorientált időszakká, de nem is telik teljesen strukturálatlanul. A kulcs a rugalmas keretekben, a valódi pihenésben, az offline élményekben és a személyes kapcsolódásban rejlik.

A nyári szünetben fontos a pihenés, de a teljes szabálytalanság nem feltétlenül célravezető

A tanév során a gyerekek napjait sok külső szabály rendszerezi. Ilyen például az iskola, a különórák, edzések, a reggeli készülődés, a viszonylag fix lefekvési idő, vagy a társas helyzetek. A nyári szünetben ezek a keretek sokszor egyik napról a másikra eltűnnek. Sok olyan gyerek van, akinek ez felszabadító, másoknak viszont bizonytalanságot okozhat, különösen azoknál, akik érzékenyebbek a változásokra. Azok a gyerekek viszont, akik nehezebben alkalmazkodnak új helyzetekhez, vagy a tanév során is szorongással, kortárs konfliktusokkal küzdöttek, a nyáron akár komoly mentális nehézségekkel találhatják magukat szemben.

A nyári napirendnek nem az a célja, hogy a gyerek minden percét beossza, hanem hogy legyen néhány kiszámítható kapaszkodó a napban. Ilyen lehet a nagyjából állandó ébredési és lefekvési idő, a közös étkezés, a képernyőhasználat előre egyeztetett kerete, vagy az, hogy a napban legyen helye a pihenésnek, a mozgásnak és a játéknak is. A túl sok program ugyanúgy megterhelő lehet, mint a teljesen keret nélküli időszak. Ezért a nyárban nem a zsúfoltság, hanem a rugalmas ritmus adhat biztonságot.

Telefon? Sokszor nem kiváltó ok, hanem tünet!

A nyári szünet egyik leggyakoribb családi konfliktusforrása a képernyőidő. Ha nincs iskola, kevesebb a strukturált elfoglaltság is, és nehezebb a barátokkal való találkozás, miközben a szülők sokszor dolgoznak, a telefon, a tablet vagy a konzol könnyen a nap központi elemévé válhat. De a túlzott képernyőhasználat sokszor valamilyen hiányt pótol: unalmat, kapcsolódási igényt, feszültségcsökkentést vagy a kontroll érzését.

A Mindwell szakértői szerint a képernyőidő szabályozásánál fontos kérdés az is, hogy mit helyettesít a digitális jelenlét. Ha a gyerek azért van egész nap online, mert nincs kivel találkoznia, nincs közös családi program, nem tud mit kezdeni az unalommal, vagy a telefon az egyetlen eszköze a feszültség csökkentésére, akkor önmagában a tiltás nem jelent majd tartós megoldást. A szakértők szerint sokat segíthet, ha a család nem kizárólag a gyerekre vonatkozó szabályokat alkot, hanem közös digitális kereteket alakít ki.

Ilyen lehet például az, ha étkezéskor nincs telefonhasználat, ha lefekvés előtt nem töltünk időt a képernyő előtt, és persze az is, ha a szülő láthatóan jelen van a közös programokban, de nemcsak fizikailag, hanem a teljes figyelmével is. A gyerekek digitális szokásait ugyanis az otthoni minták erősebben alakítják, mint a szabályok.

A nyári szünetben a magány láthatatlanabb, mint a tanév közbeni szorongás

A nyári szünet egyik legfontosabb lelki hozadéka éppen az lehet, hogy a gyerekek több teret kapnak a szabad játékra, az önállóságra és a társas készségek gyakorlására. A szakemberek egyre gyakrabban beszélnek a szabad játék hiányáról: miközben a gyerekek életében egyre több a szervezett program és a digitális tartalom, egyre kevesebb idő jut olyan helyzetekre, amikor maguk találják ki a szabályokat, oldják meg a konfliktusokat vagy fedezik fel a környezetüket.

A Mindwell szakértői szerint az unalom nem feltétlenül probléma! Ugyanis ha nem képernyő, program vagy külső inger követi rögtön, az unalom teret adhat a kreativitásnak, az önálló ötleteknek és annak, hogy a gyerek megtapasztalja: képes saját maga is kezdeni valamit a saját idejével. És persze, ugyanilyen fontosak lehetnek a nyári táborok, a baráti találkozók, a közös sport, a nagyszülőkkel töltött napok vagy akár az egyszerű családi beszélgetések is. Hiszen ezek valódi, offline kapcsolódási helyzeteket teremtenek.

Dr. Dura Mónika
Alapító, vezérigazgató, tulajdonos