GenZ: a generáció, ami folyamatos készenlétben él

Digitális átszerveződés és a szorongó generáció

Jonathan Haidt pszichológus a „Great Rewiring” korszakáról beszél. Arról, hogy az okostelefonok és a közösségi média radikálisan a fiatalok társas kapcsolatai mellett átszervezték az idegrendszeri fejlődésüket is.

Igen, a kapcsolatok nagy része az online térbe került, miközben az elmúlt évtizedekben a „biztonság” egy fajta kulturális ideállá vált. “Légy ügyes”, “légy résen”, “lavírozz jól”! Ám a paradoxon az, hogy a folyamatos veszélykerülés – vagy az arra tett erőfeszítések – nemhogy nem csökkentik a szorongást, de egyenesen állandó készenlétre kondicionálják az embert! Így azzal, hogy ügyesen próbálunk minden potenciális veszély elkerülni, az agyukat állandó figyelemre kényszerítjük. Ez pedig, érthető módon, teljesen kimerítő.

Idegrendszeri szinten ez a hipervigilancia jelensége. Ilyenkor az agy veszélydetektáló rendszere akkor is aktív marad, amikor (már) nincs valódi fenyegetés. Az állandó készenlétben az idegrendszer alapjáraton, állandóan pörög, ami egy idő után szorongáshoz, alvászavarhoz, koncentrációs nehézségekhez vezethet. Sőt, a tartós idegi aktiváció átírhatja az amygdala és a prefrontális kéreg működését, így a félelem és a bizonytalanság érzése felerősödik, miközben a kontroll csökken.

Nem csak arról van szó, hogy a GenZ túlérzékeny?

Nem, ráadásul a túlérzékenység narratívája nemcsak túlságosan leegyszerűsítő, de stigmatizál is. A modern élet mikrofenyegetései – a képernyőn felvillanó értesítések, közösségi összehasonlítás, a klímaszorongás, a bizonytalan jövő – együttesen hozzák létre és tartják fenn ezt a kimerítő idegrendszeri állapotot. Vagyis nem azért számol be kimerültségről egy GenZ fiatal, mert gyenge, hanem mert az agyuk folyamatosan egy gyorsan változó, digitálisan túlstimulált világra reagál.

Itt a digitális tér amellett, hogy kommunikációs eszköz, egyben a modern kori krónikus hipervigilancia színtere is. Folyamatos interakcióra kényszerít: lájkok, kommentek, értesítések, hírfolyamok, görgetés, gyors ugrálás a fórumok és csatornák között stb. Mind tudjuk, hogy ezek a gyors, felszínes impulzusok nem helyettesítik a valódi kapcsolódást, az agy pedig képes úgy értékelni őket, mintha fenyegetést jelentenének ránk nézve. A GenZ tagjai ezért állandó éberségben élnek. A figyelmük folyamatosan éles, miközben a szorongás alattomos bekúszik a mindennapjaikba és ritkán marad tér a valódi érzelmi feltöltődésre.

Mit tehetünk a Z generációt sújtó jelenség ellen?

A valódi kérdés nem az, hogy mi a baj a fiatalokkal. Hanem az, hogyan teremthetünk olyan környezetet és közösséget, ahol lehetőség van a pihenésre, az élmények feldolgozására és a valódi kapcsolódásokra. Csak így válhat kezelhetővé a szorongás, és szabadulhat fel az állandó készenlét nyomása!

A társas környezet, a barátok és a támogató közösségek ebben kulcsfontosságú védőfaktorokként működnek. Kutatások szerint a stabil kapcsolatok csökkentik a szorongást, mérséklik a depresszió kockázatát, és erősítik az érzelmi rugalmasságot. Ugyanakkor a Z generáció esetében ezek a kapcsolatok sokszor töredezettek, vagy elsősorban online zajlanak. Így a valódi támogatás érzete sokszor hiányzik, és az idegrendszer továbbra is készenlétben marad.

Épp ezért olyan fontos, hogy a GenZ (is!) tudatosan keressen lehetőségeket a feltöltődésre, a feldolgozásra és a valódi kapcsolódásra. Például olyan játékos eszközökkel, amelyek támogatják az önismeretet és a közösségi élményeket is.

Pollák Éva
Tanácsadó szakpszichológus, egyetemi tanársegéd, tréner